Cserey Csaba alkotói útja: találkozások, melyek a keddi Ütőhangszer Kiállítás megnyitójáig vezettek

Városunk legkedvesebb dobművésze, a mindig megújuló, örök alkotó Cserey Csabával beszélgettünk a közelgő Ütőhangszer Kiállításának megnyitója kapcsán.

Az elmúlt közel ötven év sűrűsödik össze a kiállítás anyagában és mondanivalójában. A csengő-bongó, cserregő és csattogó alkalmatosságok majd' száz féle változatával volt már dolga a zenésznek. Saját tulajdonában több mint 70 hangszert halmozott fel az utóbbi fél évszázad során, ezek közül közel 60 különféle darab képezi a tárlat részét. 

A február végéig látogatható expozíciót az Iparos Otthonban találja meg a zeneszerető közönség. A megnyitó február 19-én, kedd délután 18:00 órakor kezdődik. A patinás épület méltó helyet kínál annak az Európa-szerte egyedi gyűjteménynek, mely csak egy igen apró részét képezi Cserey Csaba élménygazdag életművének. 

A művész útja, azé, aki körbedobolta a fél világot, 1969 környékén kezdődött Székelyföldön. Volt egyszer egy Csabika, aki először vett kezébe dobverőt, és először kongatott kongát. Szinte hihetetlen, de igaz. Aztán, ahogy az évek teltek, együttesek jöttek és mentek. Az egyik legemlékezetesebb, sokat emlegetett banda a VoxT. Öten a világ ellen. Felvételeik a Youtube-on ma is megtalálhatóak. A zenekari ambíciók mellett valami más is kellett, új fajta élményre éhezett meg. A lehetőséget, a közösséget keresve vetette a sors hozzánk (legnagyobb örömünkre). 1989-ben, 30 éve vált szatmárivá a székely dobos, az Északi Színház zenésze, a tanár, a mentor, a jazzművész, az impró nagymestere, a relaxációs estek szatmárnémeti meghonosítója, a mi Csabcsink.

Az elmúlt három évtizedben számos körúton, fesztiválon, előadáson vett részt szervezőként és meghívottként egyaránt. Hivatása iránti elkötelezettsége és alázata olyan emberekkel hozta kapcsolatba, akikről - elmondása alapján - hónapokig mesélne. Több, világszerte elismert zenésszel állt már egy színpadon, mint például Harry Tavitian, Horváth Kornél, Fatima Gozlan, Ibrahima Fall, Iulius Petrus, Mihai Iordache és Hanno Hofer. A művészi nagyságot azonban nem a szubjektív önítélet dönti el. Az előbb felsorolt zenészek egymás- és a közönség szemében keresik a visszaigazolást (úgy, ahogyan Csaba is) affelől, hogy sikerült-e a tervük: elfeledtetni a gondokat, kikapcsolni a stresszt, akár csak egy pillanatra is átszellemülni, összhangba kerülni a hangokkal, a ritmussal.

50 éve a közönség szolgálatában, 30 éve Szatmárnémetiben és a szatmáriakért, 25 éve a zeneoktatói pályán. Mire képes még? Négy évvel ezelőtt jelent meg az első könyve "Ritmus nélkül nincsen élet" címmel. A szerkesztésben és a kiadásban Balázs Katalin és Cserei Árpád segédkeztek. A keménykötésű történet, vallomás az életről, a zenéről, a célokról és a hegyes-völgyes útról 140 oldalban foglalja össze azt az ezer oldalnyi gondolatot és élményt, melyet a művész az évtizedek folyamán magába szívott és lapra vetett. Képek, plakátok, kis pár oldalas fejezetek adnak bizonyságot arról, hogy lehet ennyi mindent, lehet ennyire szenvedéllyel és lehet akkor is, mikor aligha lenne miből. Cserey így fogalmaz: "A ritmus a hit és a szívünk ereje".

A könyvet közvetlen megelőző és követő években a dobművész munkássága új irányzatot, merőben más nyomvonalat vett. Ismét keresett, kutatott mindaddig, míg rájött, merre is vezet az útja, mit súg neki az alkotói belső hang. Saját mostani stílusához kultúrális találkozásokra volt szükség, olyan kreatív élményekre, melyek rávezették a helyes ösvényre. Hogy honnan tudta, melyik irányba is haladjon? Ez a hitének és a tettvágyának köszönhető, illetve persze annak a rengeteg, a fentiekben felsorolt és más művésznek, akikkel összehozta a sors. Az utóbbi évtizedben ezeknek a hatásoknak, a találkozásoknak, közös koncerteknek, beszélgetéseknek és utazásoknak köszönhetően a székely és csángó népzene elemeit néhol halványan visszatükröző jazz műfaja afrikai, latinos és keleties elemekkel is bővült. 

Csabcsink örök felfedezőkedvének jóvoltából olyan ritka, Európában alig ismert és használt hangszerek is a birtokába kerültek, melyekkel a környékünkön nem ismert hangzásvilág megszólaltatására is képes. Improvizációs felkérések tucatjainak tett már eleget ezzel az afrikai, latinos és keleties zeneszerszám arzenállal felszerelkezve. Kísért már Ady Endre szavalóestet, vagy éppen felnőtteknek szóló meseterápiás foglalkozást is. A szöveg-aláfestés összhangzat a pillanat szüleménye, nincs előtte próba és megbeszélés sem. Olyan libabőrkeltő, pozitív értelemben vett borzongató lelki élményben van része a közönségnek és az előadóknak egy-egy alkalommal, melynek feldolgozása akár napokba is telhet. A prózai improvizáció mellett relaxációs műsorokkal, természetfilmek zenei szinkronizációjával is foglalkozik. Gyermekeknek szervezett interaktív műsorokkal lepi meg a legkisebbeket. A fiatal tehetségeket felkarolja, közös produkciók által újul és fiatalodik stílusa, hiszen egymástól tanulni kórtól és tapasztalattól függetlenül kell és érdemes.

Eképp beszélgettünk Csabcsival az elmúlt évtizedekről és a jövőbeli terveiről is, de ezekről következő cikkünkben szólunk. A következő legfontosabb művészi állomásáról az alábbiakban ejtünk néhány szót.

Cserey Csaba  ütőhangszer arzenáljáról, a ritmusról, a zene szeretetéről és a hivatás alázatáról szól az a kiállítás, mely művészünk egyik dédelgetett álma. Több évnyi gyűjtómunka, próbálkozás és szervezés után Bandura Emese (a Brighella Bábszínház vezetője) közbenjárásával sikerült megvalósítani a várva várt alkalmat.

Csabcsi Ütőhangszer Kiállításának megnyitója február 19-én, kedden délután 18:00 órakor látható és hallható az Iparos Otthonban. A tárlat február 28-ig látogatható.

Kedves Zeneszerető! Jöjjön el Ön is, járuljon hozzá jelenlétével ahhoz a különleges örömhöz, mely egy élet alatt nem sokszor adatik meg! Legyen részese a színházi zenész, a dobművész, a tanár, az impró nagymester - Cserey Csaba - életének egyik legboldogabb mementójának. Több évtizedes álom váli valóra a kedd esti megnyitó alkalmával. Szeretettel várnak mindenkit!